Tudna-e gyóntatni a mesterséges intelligencia? – Interjú Robert Ballecer jezsuita szerzetessel

Átveheti-e a pap szerepét a mesterséges intelligencia a prédikáláskor, a gyónáskor vagy a lelkivezetésnél? Mire használható és mire nem egy generatív nyelvi modell? És mi a legnagyobb veszélye? – ezekre a kérdésekre keresték a választ.

– Mi a mesterséges intelligencia legnagyobb előnye és hátránya egy jezsuita szemszögéből?

– A modern mesterséges intelligencia természete – azaz, hogy rendkívül nagy adatállományt használ, amely különböző tudományágakat, kultúrákat és az emberiség széles rétegeit átfogja – jól illeszkedik a jezsuiták alapüzenetéhez: „megtalálni Istent mindenben”. Ugyanakkor nincs megkülönböztetés a modellek betanításához használt adatoknál, ez viszont ellentmond a jezsuita alapelveknek. Úgy tekintek a jelenlegi mesterséges intelligenciára, mint egy novíciusra, aki belép a Jézus Társaságába. Gyorsan képes jezsuitaként élni, dolgozni és beszélni, de még nem tudja ezt a szókincset olyan valós tapasztalatokra alkalmazni, amelyek a szavaknak a puszta ismétlésen túl is jelentést adnának.

– Hogyan lehet a mesterséges intelligenciát beépíteni az Egyház mindennapi működésébe? Tud jó példákat mondani?

– A nyelvi modellekkel működő mesterséges intelligencia

kiválóan alkalmas mintafelismerési feladatokra. Képes azonosítani a pasztorációban rejlő lehetőségeket vagy az esetleg javítandó területeket.

Konkrét példaként említhetem a néhány plébániánk által gyűjtött adatokat azokról a családokról, amelyek közösségeinket alkotják. Ezekben az adatbázisokban megtalálhatók a családok létszámára, etnikai hovatartozására, beszélt nyelveire, szentségi, oktatási, pénzügyi történetére és a plébániai életben való részvétel mértékére vonatkozó információk. Ha ezeket összevetjük a plébániai határokon belüli, nyilvánosan elérhető statisztikai adatokkal, akkor egy modell elemezheti, hogy bizonyos közösségeket kevésbé szolgálunk, valamint javaslatot tehet a szentségi alkalmak és közösségi események időzítésére, irányíthatja az adománygyűjtési erőfeszítéseket és segíthet a plébánia tagjait összekapcsolni plébániai vagy nyilvános erőforrásokkal.

– Játszhat szerepet a mesterséges intelligencia például a lelkigyakorlatok adásában?

– Igen. De fenntartással. A nyelvi modellek hasznos eszközök lehetnek lelkivezetőknek, akik lelkigyakorlatot kísérnek. Egy beszédfelismeréssel ellátott nyelvi modell betanítható arra, hogy segítsen azonosítani bizonyos belső mozgásokat a lelkigyakorlatozókban, és találkozók között javaslatokat adjon a vezetőknek. Azonban, ahogyan egy lelkivezető sem adna egyszerűen egy Bibliát és Szent Ignác Lelkigyakorlatok című könyvét egy gyakorlatozónak azzal, hogy „oldja meg egyedül”, úgy

én sem gondolom, hogy egy spiritualitásra betanított nyelvi modell jó eszköz lenne egy lelkigyakorlatozó számára emberi lelkivezető iránymutatása nélkül.

A lelkigyakorlatokon kívül a nyelvi modellek használhatóak lelki gazdagodást célzó tevékenységek ajánlására, de ebben nem sokkal jobbak annál, amit a keresőmotorok már most is lehetővé tesznek.

– Hogyan lehet a mesterséges intelligenciát felhasználni a fiatalabb generációk elérésére és bevonására?

– Az ifjúságpasztoráció az egyik olyan terület, ahol szerintem a nyelvi modellek a leghasznosabbak lehetnek, mivel különösen jók a mintafelismerésben. Mivel a fiatalabb generációk egyre inkább digitális térben élik az életüket, egy olyan eszköz, amely képes felismerni a digitális lábnyomaikban rejlő mintákat, természetes szövetséges lehet abban, hogy megértsük, mi fontos a fiatalok számára, és hol találnak számukra gazdagító, személyes kapcsolódási lehetőségeket. Röviden: egy nyelvi modell segíthet abban, hogy jobban meghallgassuk a fiatalokat. Azonban szeretném felhívni a figyelmet, hogy különleges figyelmet kell fordítani arra, hogy ne sértsük meg a magánéletüket. A nyelvi modellek használatának transzparensnek és manipulációmentesnek kell lennie.

Ha az ifjúságpasztoráció során a bizalom kiépítésére törekszünk, akkor nem tűnhet úgy, hogy digitálisan visszaélünk ezzel a bizalommal.

– Lehetségesnek tartja, hogy a jövőben a mesterséges intelligenciát a gyónás során használják?

– Úgy gondolom, hogy a mesterséges intelligencia hasznos lehetne tanácsadói segédeszközként, de nem alkalmas a gyónásra, mert hiányzik belőle az alapvető emberi empátia és az a személyes kapcsolat, amely a szentség lényegéhez tartozik. Ha a bűnbocsánat szentsége arra szolgál, hogy helyreállítsa a kapcsolatot Isten és a bűnbánó között, akkor ez több, mint egyszerűen a gyónás tartalmára adott statisztikailag valószínű válasz.

Része a gyóntató empátiája, az elfogadás élménye, hogy az Úr visszafogad az ő ölelésébe – mindezt egy nyelvi modell nem tudja nyújtani.

– A Német Evangélikus Egyházban már használnak mesterséges intelligenciát prédikációkhoz olyan templomokban, ahol nincsenek lelkészek. El tudná képzelni ugyanezt egy katolikus misén?

– A válasz attól függ, hogy milyen típusú homíliákat szokott mondani egy pap vagy mit várnak el a hívek. Egy jól betanított, megfelelően ellenőrzött adathalmazra épülő mesterséges intelligenciát használó modell képes lehet szakszerű szentírásmagyarázatra és a hittételek alkalmazására. Azonban valószínű, hogy ha egy nyelvi modell a jelenkori kérdésekre reagálva próbálna homíliát alkotni, akkor, mivel válaszait statisztikai valószínűségek alapján állítja össze, az eredmény gyakran vallásos közhelyekkel és teológiai szövegek szó szerinti idézeteivel lenne tele. Egy nyelvi modell jelenleg nem képes valós időben felmérni a hívek érdeklődését, ahogyan azt egy prédikáló ember tudja. Lehet, hogy egy nyelvi modell képes lenne teológiailag helyes, dogmatikusan megfelelő és Szentírással alátámasztott érvet alkotni arra, hogy „A+B=C” miért igaz, de vajon képes-e érzékelni, ha a hívek közössége éppen az „A” megértésével küzd?

– Mit gondol azokról az aggodalmakról, hogy a technológia csökkenti az emberek közötti közvetlen kapcsolatokat?

– A mesterséges intelligencia bevezetésének elidegenítő következményei jelentik számomra a legnagyobb aggodalmat a technológiával kapcsolatban – még az egyre növekvő energiafogyasztás vagy a megfigyelési eszközként való esetleges visszaélés lehetőségénél is nagyobbat. Ennek oka egyszerű: nemcsak láttunk már ilyet korábban, de az Egyház már meg is vívta ezt a harcot. Amikor fiatal jezsuita voltam, és a ’90-es években a chicagói Loyola Egyetemen tanultam, a szakdolgozatom témája az volt, hogyan lehet az IT-forradalom elidegenítő hatásait ellensúlyozni a Rerum novarum enciklikával, amely maga is válasz volt az ipari forradalom elidegenítő hatásaira. A két forradalomban közös volt az emberi élet és munka leértékelése, de számomra a legfontosabb probléma az, hogy mindkét forradalom megszakította az emberek közötti személyes kapcsolatokat. 

Az ipari forradalom az egyéneket a gyártósor fogaskerekeivé redukálta, míg az IT-forradalom az embereket információfeldolgozó gépekké silányította.

Mindkettő megtörte az emberek közötti alapvető kapcsolatot, amely lehetővé teszi a közösségek kialakulását. Attól tartok, hogy ugyanez a folyamat zajlik most, az AI-forradalom idején is.

Néhány héttel ezelőtt Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója maga is elismerte, hogy a képernyők mögé szorított elszigeteltség elmagányosodást okozott, majd azt javasolta, hogy ezt a válságot „AI-barátokkal”, azaz nyelvi modellek által generált kapcsolatokkal orvosoljuk. Ez a gondolkodás alapvetően hibás. Azt feltételezi, hogy a technológia okozta emberi kapcsolatok elvesztését még több technológiával, azaz még kevesebb személyes kapcsolattal lehet helyrehozni. Úgy vélem, hogy itt van az a pont, ahol a Katolikus Egyház valódi változást hozhat a modern világban. Egész létünk középpontjában a testvéreinkkel és Istennel való személyes kapcsolat építése áll. Ezt tettük a 19. század végén, és hiszem, hogy most is meg tudjuk tenni.

Az a tény, hogy az újonnan megválasztott Szentatya annak a pápának a nevét vette fel, aki a Rerum novarum enciklikát kihirdette, jó jelzés arra, hogy ez az az út, amely felé most elhívásunk van.

Forrás: Jezsuita.hu

Fotó: Pásztor Péter/Jezsuita.hu

Magyar Kurír